Hajvágás és a miértek

Ez a cikk főleg a nőknek fog szólni (de azért nem kell rögtön menekülőre fogni Uraim!), és nem is biztos, hogy minden részletet lefed majd, hiszen meg kell vallanom, hogy nem vagyok az a fanatikus fodrászhoz járó típus. Az vagyok, aki jeles alkalmak előtt meglátogatja, vagy 2 évente megjelenik nála, hogy azonnal vágja le a haját. Ez történt most is.

A sztori egyszerű: szombaton volt a diplomaosztóm, a fodrászom nem ért rá előtte, és akkor jött az ötlet, „Jó, akkor vágd le, legalább nem kell majd szenvednem vele.” És ezzel rögtön el is érkeztünk az első típushoz, a funkcionális hajvágáshoz. A praktikusság itt a jelszó, és a kényelem. (Meg az időhiány, de ezt most hagyjuk!)

Van az a típus, a második, amit igazából mindenki ismer: a szakítás utáni hajvágás. Ez általában hirtelen felindulásból történik, és hát valljuk be, nem mindig van jó vége. A cél az, hogy semmi ne emlékeztessen a korábbi kedvesre, így általában olyan formát választunk, ami normális esetben soha nem jutna eszünkbe. Aztán, ha a fodrász nem túl jó barátunk egy szóval sem emlékeztet minket arra, hogy ez nem fog jól állni. Mindannyiunknak van legalább egy ilyen fotója… Nem vagyunk büszkék rá.

A harmadik az a fajta hajvágás, amikor (körülbelül 2 évente egyszer) eldöntjük, hogy mi most aztán hihetetlen módon megváltoztatjuk az életünket. Átrendezzük a lakást, fogyózni, és edzeni kezdünk, más helyekre járunk, kicseréljük a ruhatárunkat. És ugye az új göncökhöz, kell valami menő séró. Ez általában jól átgondolt, de sokkal merészebb, mint amit a befásult életünk szakaszában el tudtunk volna képzelni magunknak.

A negyedik a második ellentéte. Amikor éppen azért szavazunk az ollóra, mert a párunk egyszer, egy álmos éjszakán elejtette, hogy szerinte mennyire szexis Emma Watson rövid hajjal. És a kisördög szépen megkezdi a munkálkodást, és addig- addig sutyorogja a füledbe, azt, hogy „Vágd le!”, hogy belevágsz. Szó szerint! Itt a lelkesedés a legtöbb esetben egy pár hétig tart, ameddig a párunk mindennap megdicséri (már, ha ugye észreveszi), aztán újra előjön a kisördög azzal, hogy „de jó is volt hosszan…” Ördögi kör. Szó szerint!

Az ötödik indok a sztárkultusz. Az a fránya sztárkultusz. Amikor a TV-ben, az újságban, a neten látunk egy színész-/énekesnőt, esetleg egy modellt, akinek nagyon tetszik a hajkoronája. Ilyenkor a képet szorongatva indulunk meg fodrászunkhoz, és nagyon izgatottak vagyunk, hogy úgy fogunk kinézni, mint egy igazi sztár! Ilyenkor azért ne felejtsük el, hogy ami másnak jól áll, az nem biztos, hogy nekünk is! De ezt a fodrász valószínűleg úgyis tudja! 

Az utolsó, az öt+egyedik (fúj, de hülyén hangzik ez!) pedig az, amikor csak gondolsz egyet, mert talán már évek óta nem kényeztetted magad ilyesmivel, és már amúgy is töredezett a vége, és már a barátnőid is rövid hajjal nyomulnak, akkor miért ne?! Az esetek többségében ez a legjobb indíttatás. Amikor magadnak akarsz tetszeni. Amikor magadnak akarsz jót. Amikor magadra figyelsz!

Bárhogy legyen is, én csak javasolni tudom. Persze, csak akkor, hogyha reggel felkelve, a tükörbe pillantva nem kapsz pánikrohamot, amiért eltűnt a Rapunzeli „létra”. Vágj bele! ;)

K.

A kép forrása: freepik.com

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon

Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán