Pasziánsz - a lehetetlen is lehetséges
Mindannyiunkban van egy kicsi szerencsejátékos. Az idősebb korosztály ezerrel lottózik, a kicsik fogadásokat kötnek, hogy vajon a Marika néni, ma írat-e nyelvtanból, a mi generációnk meg java részt kaszinózni jár, vagy kaparós sorsjegyekbe invesztál. Ha viszont erre nincs pénze, akkor szépen letölt egy applikációt és azon nyomja.
Ráfüggtem a pasziánszra! Tudom, viccesen hangzik, meg nem is igazán szerencsejáték - bár egy barátom szerint minden az, amit kártyával játszanak - de totálisan rászoktam. Nyomkodom ebéd előtt, alatt, és után, álmomban, a villamoson, filmnézés közben, a nagymamám hegyi beszéde közben, ÁLLANDÓAN.
Már nem tudok időeredményre menni, mert olyan listát állítottam fel, amit csak maga Flash tudna megugrani, így taktikát váltottam. Teljesíteni a lehetetlent. Ha kell hosszú 10 percekig figyelni egy-egy leosztást, ameddig rá nem jövök a megoldására. Eleinte ezt iszonyatosan untam. Egy- másfél perc után már kértem az új leosztást, a fejemben az a mondat zakatolt, hogy "Ez nem megy.". Aztán szép lassan átállt az elmém az új taktikára. "Csak azért is!"- ez zengett a fejemben. és most már nem adom fel. Most már addig ülök rajta, ameddig meg nem tudom oldani.
És kicsit az élet is ilyen. Leültetnek minket egy asztalhoz, adnak egy pakli kártyát, és ránk parancsolnak, hogy oldjuk meg. És eleinte lehet, hogy az idő számít, de egyszer csak az egész átfordul egy olyan játékká, ahol nem adhatod fel. Meg kell csinálnod, hogy a végén, te lehess a győztes! Az élet győztese!
K.
A kép magánarchívumból való.
Ráfüggtem a pasziánszra! Tudom, viccesen hangzik, meg nem is igazán szerencsejáték - bár egy barátom szerint minden az, amit kártyával játszanak - de totálisan rászoktam. Nyomkodom ebéd előtt, alatt, és után, álmomban, a villamoson, filmnézés közben, a nagymamám hegyi beszéde közben, ÁLLANDÓAN.
Már nem tudok időeredményre menni, mert olyan listát állítottam fel, amit csak maga Flash tudna megugrani, így taktikát váltottam. Teljesíteni a lehetetlent. Ha kell hosszú 10 percekig figyelni egy-egy leosztást, ameddig rá nem jövök a megoldására. Eleinte ezt iszonyatosan untam. Egy- másfél perc után már kértem az új leosztást, a fejemben az a mondat zakatolt, hogy "Ez nem megy.". Aztán szép lassan átállt az elmém az új taktikára. "Csak azért is!"- ez zengett a fejemben. és most már nem adom fel. Most már addig ülök rajta, ameddig meg nem tudom oldani.
És kicsit az élet is ilyen. Leültetnek minket egy asztalhoz, adnak egy pakli kártyát, és ránk parancsolnak, hogy oldjuk meg. És eleinte lehet, hogy az idő számít, de egyszer csak az egész átfordul egy olyan játékká, ahol nem adhatod fel. Meg kell csinálnod, hogy a végén, te lehess a győztes! Az élet győztese!
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése