Képtelenség
Vannak napok, amikor egyszerűen nem készül rólad kép. Sőt talán még a tükröket is elkerülöd, és nem vagy hajlandó szembenézni magaddal.
Mert nem és kész. Mert annyira világundorod van, hogy magadtól is undorodsz.
És nem vagy se képes, se hajlandó csinálni valami világmegváltót. Csak ülsz a szobádban, a fotelban, bámulsz kifelé az ablakon, és ezzel felváltva bámulsz a képernyőre. Tudod, hogy írnod kellene valamit. Valami fontosat. Valamit, amire harapnak az emberek. Amivel méltóképpen visszatérhetsz. És nem megy. A szavak benned ragadnak. Bezzeg, amikor félálomban vagy, csak úgy tódulnak az ötletek. De akkor meg már olyan kényelmesen vagy, hogy a fenének sincs kedve megmozdulni, és neki kezdeni írni.
Ebben szenvedek. Képtelenségben, és ihlethiányban. Ami azért érdekes, mert amúgy annyi a mondanivalóm. Ha most mindannyiótokkal leülhetnék beszélni, csak mondanám, és mondanám. Aztán egyszer csak elhallgatnék, és rájönnék, hogy megint sok vagyok.
Mert ezt érzem. Sok vagyok, és mégsem elegendő. Egy hálóban verdeső hal vagyok, akinek a levegőt egy újabb bejegyzés jelentené. De sehol semmi. Cirip cirip. Csend, hullaszag, és ihlethiány.
Ez vagyok jelenleg...
Mert nem és kész. Mert annyira világundorod van, hogy magadtól is undorodsz.
És nem vagy se képes, se hajlandó csinálni valami világmegváltót. Csak ülsz a szobádban, a fotelban, bámulsz kifelé az ablakon, és ezzel felváltva bámulsz a képernyőre. Tudod, hogy írnod kellene valamit. Valami fontosat. Valamit, amire harapnak az emberek. Amivel méltóképpen visszatérhetsz. És nem megy. A szavak benned ragadnak. Bezzeg, amikor félálomban vagy, csak úgy tódulnak az ötletek. De akkor meg már olyan kényelmesen vagy, hogy a fenének sincs kedve megmozdulni, és neki kezdeni írni.
Ebben szenvedek. Képtelenségben, és ihlethiányban. Ami azért érdekes, mert amúgy annyi a mondanivalóm. Ha most mindannyiótokkal leülhetnék beszélni, csak mondanám, és mondanám. Aztán egyszer csak elhallgatnék, és rájönnék, hogy megint sok vagyok.
Mert ezt érzem. Sok vagyok, és mégsem elegendő. Egy hálóban verdeső hal vagyok, akinek a levegőt egy újabb bejegyzés jelentené. De sehol semmi. Cirip cirip. Csend, hullaszag, és ihlethiány.
Ez vagyok jelenleg...
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése