Fekete

Feledem és feladom
Szeretem, de leszarom
Vagyis igazából ő engem
Ez csapda, de tudom: beleestem.

Meg a srácba is, de minek?
Megtanulhatnám már,
Hogy nyissam ki a szemem, és fogjam be a szám.
Hogy először mérjem fel a helyzetet,
Hogy ne verjem előre falba a fejemet.

De hát a gyerek bennem nem hagyja,
Hogy a felnőtt józan eszem beadja
Sikítozva toporzékol legbelül
Az agyam meg csak kussban, tűrve ül.

És satírozva keresem a szavakat
És nem értem mi oltotta ki a parazsat.
Hogy miért kell tőlem annyira félni,
Hogy ne lehetne velem együtt élni.

És most minden fekete. Sivár. Semmis. Nulla.
És nem tudom eldönteni, hogy élő vagy hulla
az emlék róla. De mindegy is. Mindegy is.
Most itt van a vége, hiszen volt egy genezis.

K.



A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

10 dolog, amit mindenképp meg akarok csinálni, mielőtt betöltöm a 30-at!