Osztálytalálkozó

Egy osztálytalálkozó olyan fura. Nekünk most volt az első, az öt éves. Eleinte mindenki feszengve köszöngetett a többieknek, próbálta észrevenni, hogy miben változtunk az elmúlt 5 évben. (Nyilván semmiben.)
De egy osztálytalálkozó intim dolog. Mégis csak azokkal az emberekkel vagy, akikkel eltöltöttél 6 évet. Akikkel nap, mint nap együtt voltál. Akikkel együtt szenvedtél át órákat, akikkel együtt harcoltál tanárok ellen, akikkel együtt élted át az osztálykirándulások élményét.
És amikor ezek 5 év távlatából megelevenednek az egyszerre egy nagyon szép és egy nagyon szomorú érzés. Mert eltelt 5 év. Te több lettél, és valószínűleg ők is, csak elkevert benneteket az élet. Már nem számítottok  úgy egymásnak, mint azelőtt. Már csak egy emlék, amikor még arról beszéltetek, hogy együtt fogtok lakni az egyetemen, hogy együtt neveltek gyereket és a többi. Ebből semmi nincs, csak egy emlékkönyv  beragasztott lapjai, amin még úgy mosolyogtatok, hogy nem számított a holnap.
A most készült képen meg úgy mosolyogtatok, hogy tudjátok ez erre az egy estére szól. És holnaptól 5 évig újra nem vagytok részei egymás életének. És amikor majd 5 év múlva ugyanabban a teremben ülök, amiben 5 éve és előtte 6 évig egyfolytában, akkor majd rájössz, hogy ennek így kell lennie. Ennek meg kell történnie.
Örökké része lesztek egymás életének, csak így. 5 évente.

K.


A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

10 dolog, amit mindenképp meg akarok csinálni, mielőtt betöltöm a 30-at!