A barátságról
Hatalmas kupi van az asztalon. Mindig ez van, amikor elragad a szenvedély, meg az, amit munkának csúfolok. Beszűkül a látásom, és csak a célt látom. Aztán, amikor a lángolás megszűnik, meglátom miben élek. Rendet rakok, pont ráérek. Ebben a tálkában például csak papíroknak kellene lennie, a mütyürök a kosárba mennek. Nyugta, nyugta, vonatjegy, cukros papír - nesze neked fogyókúra - fotó, amin Majkáékkal és Adrival vagyok, nyugta.
Aztán előkerül egy fénykép. Nagyot sóhajtok, még a könnyem is majdnem kicsordul. 3 lány mosolyog rajta egy-egy sör társaságában. Nem volt rég, de alig ismerek rá magamra. Pedig én vagyok a középső. A másik kettő a barátnőm. A volt barátnőm. Érdekes. A hely, ahol készült már nem létezik. Ahogy a barátságunk sem.
Milyen múlékony ez a barátság dolog. Milyen könnyen átlépnek rajta emberek. milyen egyszerűen elfolyik a kezünkben. Pedig nem így kellene lennie. Mindent elsöprőnek, és örökké tartónak kellene lennie. Nem szabadna tönkremennie butaságok miatt. Nem lehet indok az, hogy nem keres. De ha egyszer igaz. Igaz, igaz, de mégis fájdalmas. Rendkívül fájdalmas. Hogy köttetnek olyan barátságok az életben, amelyek becsapnak. Amelyek csodaszép selyem kelmével édesgetnek magukhoz, s azzal kötnek a másikhoz, majd egyik pillanatról a másikra kibontódnak,és a végtelenbe szállnak. Te meg csak állsz egy buta fotóval a kezedben, és azon gondolkozol, hogy mikor volt az a pillanat, amikor kibogozódott. És hogy melyikőtök húzta meg először a csomót...
Aztán előkerül egy fénykép. Nagyot sóhajtok, még a könnyem is majdnem kicsordul. 3 lány mosolyog rajta egy-egy sör társaságában. Nem volt rég, de alig ismerek rá magamra. Pedig én vagyok a középső. A másik kettő a barátnőm. A volt barátnőm. Érdekes. A hely, ahol készült már nem létezik. Ahogy a barátságunk sem.
Milyen múlékony ez a barátság dolog. Milyen könnyen átlépnek rajta emberek. milyen egyszerűen elfolyik a kezünkben. Pedig nem így kellene lennie. Mindent elsöprőnek, és örökké tartónak kellene lennie. Nem szabadna tönkremennie butaságok miatt. Nem lehet indok az, hogy nem keres. De ha egyszer igaz. Igaz, igaz, de mégis fájdalmas. Rendkívül fájdalmas. Hogy köttetnek olyan barátságok az életben, amelyek becsapnak. Amelyek csodaszép selyem kelmével édesgetnek magukhoz, s azzal kötnek a másikhoz, majd egyik pillanatról a másikra kibontódnak,és a végtelenbe szállnak. Te meg csak állsz egy buta fotóval a kezedben, és azon gondolkozol, hogy mikor volt az a pillanat, amikor kibogozódott. És hogy melyikőtök húzta meg először a csomót...
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése