a csodavárás időszaka

A Karácsony a kedvenc ünnepem. Ezt talán minden decemberben megírom valamilyen úton- módon. Mert ez tényleg ennyire fontos nekem. Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy igenis lehet a Karácsony a megállás ideje. A megállásé, amikor egymásra figyelünk, amikor társasjátékozunk, amikor végig hallgatjuk a másikat, a szemébe és nem a telefonunkra nézve.

Nekem ez az adventi időszak (sőt igazából december egytől 26-ig) a csodavárás időszaka. És ez, ahogy egyre idősödöm ahelyett, hogy apadna egyre csak erősödik. Most jutottam el odáig, hogy most már tényleg olyan ajándékot tudok venni a szeretteimnek, amit megérdemelnek, és amit nem csak béna vigyorral vesznek át, hanem tényleg örülnek neki. 

Nem bánom, ha az emberek hülyén néznek rám, miközben én vigyorogva megyek az utcán, mert az én fülemben Michael Bublé énekel. És igenis mosolyogni fogok, és közben azon agyalni, mivel tudnám még szebbé tenni ezt az időszakot. Ezt a csodás várakozást, ami 24 év után először ilyen. Meghitt, kiegyensúlyozott, és olyan, amilyennek mindig is lennie kellett volna!

Nektek is ezt kívánom! Hogy tudjatok tökéletesen átszellemülni, elengedni a bosszankodást, az ajándék kereséssel járó stresszt, és azt, hogy elfelejtjük, hogy ez az egész miről szól: rólunk, egymásról, a szeretetről!

K.



A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik