Rossz ötlet...
Ha jobban belegondolok, már akkor is rossz ötletnek tűnt. Már akkor is martam magam rajta, vagyis rajtad, hogy most szabad, nem szabad, de jött egy impulzus, egy hatalmas ösztöni erő, és azt mondta, gyerünk, érzelmekkel elő.
De valószínűleg egyoldalú marad ez az egész, tudtam, hogy úgyis lelépsz, hogy sosem voltál itt, de elhagysz, hogy sosem voltál enyém, de szakítasz. Ezek szerint, így volt megírva odafent. Egyetlen hét, melybe beleborzong a lét, de ennyi volt. Se több, se kevesebb. Ez életem második legrövidebb kapcsolata. Az első az, amikor Géczi Jancsival jártam negyedikben egy napot. Másnap dobott Csontó Kittiért.
Mert már akkoriban is mindig volt jobb, és hiába reméltem, hogy hopp, a végére mégis kopp. De akkora erővel csapódtam a földbe, hogy azóta elnémultam, csak ülök a csöndbe, és töröm a fejem, hogy mi a fene történt, hogy minek szabott egy hülye törvényt. Hogy a makacssága vezetett oda, ahol jelenleg vagyunk, a semmi szélén...
És igazából csak azért nem esek le, mert magamtól ugrom bele.
Mert inkább választom a bizonytalan zuhanást, minthogy megint belezúgjak. Belezúgjak egy olyanba, aki nem ugrana utánam egy folyamba, csak bámulna utánam, talán még csak nem is sajnálná, csak motyogna valami faszságot, a sztorit meg fölhasználná, a következő csajnál, és még be is jönne...
eszter meg csak sodródna, folyna a könnye, és az a gondolata lenne, tessék... még egy világ szennye. Mert mintha mágnesként vonzanám az ilyeneket, kicsit mindig beleesek, aztán meg belehalok, - csak nem úgy Majkásan- majd a következőbe mindent beleadok, és abból sem lesz semmi, de tudod mit... nem bánom... mert most már nyugodt szívvel mondom: ENNYI!
De valószínűleg egyoldalú marad ez az egész, tudtam, hogy úgyis lelépsz, hogy sosem voltál itt, de elhagysz, hogy sosem voltál enyém, de szakítasz. Ezek szerint, így volt megírva odafent. Egyetlen hét, melybe beleborzong a lét, de ennyi volt. Se több, se kevesebb. Ez életem második legrövidebb kapcsolata. Az első az, amikor Géczi Jancsival jártam negyedikben egy napot. Másnap dobott Csontó Kittiért.
Mert már akkoriban is mindig volt jobb, és hiába reméltem, hogy hopp, a végére mégis kopp. De akkora erővel csapódtam a földbe, hogy azóta elnémultam, csak ülök a csöndbe, és töröm a fejem, hogy mi a fene történt, hogy minek szabott egy hülye törvényt. Hogy a makacssága vezetett oda, ahol jelenleg vagyunk, a semmi szélén...
És igazából csak azért nem esek le, mert magamtól ugrom bele.
Mert inkább választom a bizonytalan zuhanást, minthogy megint belezúgjak. Belezúgjak egy olyanba, aki nem ugrana utánam egy folyamba, csak bámulna utánam, talán még csak nem is sajnálná, csak motyogna valami faszságot, a sztorit meg fölhasználná, a következő csajnál, és még be is jönne...
eszter meg csak sodródna, folyna a könnye, és az a gondolata lenne, tessék... még egy világ szennye. Mert mintha mágnesként vonzanám az ilyeneket, kicsit mindig beleesek, aztán meg belehalok, - csak nem úgy Majkásan- majd a következőbe mindent beleadok, és abból sem lesz semmi, de tudod mit... nem bánom... mert most már nyugodt szívvel mondom: ENNYI!
K.
 |
| Fotó: Tallódi Emese |
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése