Kosztercsi írásai

Amikor kis csikó voltam eszembe sem jutott az, hogy a jövőben a velem egykorúak nem társasjátékozni fognak, hanem a telefonjukat fogják nyomkodni. Minket nem tudott órákra lekötni a készülék, ugyanis a 3310-esen csak a Snaket nyomhattuk. Vagy a Space Impactet. Emlékszem, ha valaki véletlenül rányomott az internet gombra, olyan gyorsan nyomogatta a bezár gombot, amilyen gyorsan csak tudta. Ma viszont el sem tudjátok képzelni az életeteket nélküle. Posztoltok a suliból, a nyaralásról, a fesztiválról, de még a randiról is. Egy olyan kór fertőzte meg az emberiséget, amitől régen féltünk: belelátunk mások életébe. Régen a sztárok takargatták magukat a paparazzók elől, ma viszont ők azok, akik témát szolgáltatnak a médiának. Régen, ha valaki megkérdezte tőled, hogy hova mész, te azt válaszoltad SKH, ma viszont becsekkolsz, hogy mindenki lássa. Régen, ha kíváncsiskodtak az emberek, hogy ki a legújabb hódoló pironkodva hebegtél-habogtál, ma viszont hamarabb adod meg Facebookon, hogy kapcs...

Várakozni szerintem a világ legbénább dolga. Tegnap előtt lekéstem a vonatot, amellyel hazafelé utaztam volna, így egy órát kellett várnom a következőre. Leültem a váróban, és azon gondolkoztam, hogy ezek az emberek, akik itt ülnek körülöttem mind ugyanúgy jártak, mint én, vagy ők tényleg önszántukból várnak itt? Ki az, aki egy órával hamarabb kimegy az állomásra, csak azért, hogy biztosan ne késse le a vonatot? Miért kell várnunk? Miért mondják, hogy a türelem rózsát terem, amikor elvesztegettem egy órát az életemből. Ok nélkül, önhibámon kívül egy órát ültem az állomáson, feleslegesen. vár (ige) 1.   Egy helyen tétlenül marad , ott marad ahol van, amíg egy esemény meg nem történik, vagy személy, jármű meg nem érkezik Tétlenül. Teljesen mindegy, hogy velem mi van. Nincs tétje annak, hogy velem mi történik. Hogy abban az egy órában rám esik-e a részeg hajléktalan (ami amúgy pont meg történt). Mindegy, hogy belefulladok-e a szagba, vagy hogy éppen mit érzek. Hogy roh...

Napok óta nagytakarítok. Rendezgetek, kihúzok, betolok, előkaparok régi emlékeket. Talán pont ezért tart olyan sokáig ez az egész, mert 10 percenként belemélyedek egy könyvbe, egy emléklapba, vagy egy kezdetleges versfoszlányba. A szobám, ami 2007 óta (tehát épp) 10 éve az enyém, rengeteg titkot rejt. Sok formája volt, sokféleképpen volt berendezve, sok embert látott, és sok érzésemet elzárta. A barátaim (akik tényleg, úgy Isten igazából ismernek) tudják, hogy mindig szerelmes vagyok. De tényleg. Megállás nélkül. Előbb vagyok szerelmes, s aztán keresem hozzá a megfelelő férfit. Ezt a "remek" tulajdonságomat Édesanyától örököltem. Szerinte ő a szerelembe szerelmes. Ez önmagában olyannyira nem lenne szörnyű. Ha emellé folytonos párkapcsolat társulna. De nem. Ehelyett évek óta egyedül vagyunk, mindketten.  És hogy ez mennyire szomorú, arra a nagytakarítás közben jöttem rá: A könyvespolcot pakoltam éppen, válogattam a könyvek között, amiket még fogok olvasni, és amiket ink...

Amióta nem iszom, folyton ilyen részeg sztorik jutnak eszembe. Most például az, amikor spiccesen kiböktem az utolsónak, hogy iszonyatosan zavar az exe neve a tükrén. Azé az exé, aki azóta újra a barátnője, úgyhogy igazából kár lett volna letörölni a nevét. Még a végén újra kellett volna írni... Aztán csapongva a gondolataimban az jut eszembe, hogy neki csak pótlék voltam. Egy hézag bedugása. Egy szépséghiba elrejtése. És ahogy tovább agyalok ezen, az kezd villogni a szürkeállományomban, hogy mi is vagyok igazából? Vagyis Ki? Vagy ha még pontosabban akarok fogalmazni, akkor a sok felvett, és eljátszott szerep közül melyik az igazi Kosztercsi? A pótlék, a minden, a moslék, a "kincsem" a szerető, az újságíró, a költő, a csaló, a hökös, a dagadt, a tökös, a szakadt, a nő, a kemény, a menő, a szegény, a gyerek, felnőtt, a sebek, az ellőtt. Mert igazából ebből a 20 állításból mind én vagyok. Egy kicsit ez, egy kicsit az. Vagy ma még ez, holnap az. De egyiket sem tudnám letaga...

A minap a kezembe került egy januári Marie Claire. Tipikus nőként nem szoktam végig olvasni az magazinokat, sőt sokszor előfordul, hogy úgy elkeverek egy-egy kiadást, hogy csak hónapok múlva kerül a kezembe. Szóval a Marie Claire januárban lehozott egy cikket arról, hogy nagy áttörést ígérnek a férfi fogamzásgátlás területén. 2 módot is kínálnak a férfiak biztonságos nemi élete elé: a Vasalgel, ami egy ondóvezetékbe fecskendezett injekció, ami blokkolja a spermák útját körülbelül egy éven keresztül. A másik egyfajta "hormonkoktél", ami csökkenti az alany spermaszámát. Forrás: mirror.co.uk A cikk a folytatásban jóformán arról szól, hogy hiába ígérték 2018-ra az áttörőnek számító gyógyszert, valószínűleg késni fog, vagy sosemjön létre, ugyanis a férfiak számos mellékhatást tapasztaltak, pl. fejfájás, hangulat ingadozás, pattanások.  Na akkor! Szeretném megkérdezni, hogy a férfiak mit hisznek? A női fogamzásgátlónak nincsenek mellékhatásai? És igazából, nem ugyan...

1. Először Te készülj fel lelkileg! Ez általában nem könnyű. Úgyhogy először magadban kell rendbe tenned ezt a szituációt: mi vezetett idáig, te miben vagy bűnös, és képes leszel-e ebben az egy évben mindent megtenni, hogy sikerüljön. 2. Találd ki, mit fogsz mondani Legalább címszavakban szedd össze magadban, hogy miről akarsz beszélni, ugyanis ha nem vagy olyan, aki bármikor tud improvizálni, abban a pillanatban le fogsz blokkolni, és ott állsz majd bambán. 3. Találd meg a legjobb indokot De ez ne az legyen, hogy buzi a tanár, még akkor sem, ha igaz. Fogalmazd meg, mi az, amit ebben a plusz egy évben csinálni fogsz (és mondjuk az nem hátrány, ha azt meg is csinálod.) 4. Próbáld őket jó hangulatban elkapni Mivel ez a döntésed a szüleidnek plusz egy évnyi költségbe, és fejfájásba kerül, ezért nem árt, ha jókedvükben találod őket. Egy olyan nap után, amikor nem volt sikerélményük, a főnökkel is összevesztek, s a dugóba is beragadtak nem hiányzik nekik még egy ...

Azt a mondást tartom igaznak, hogyha egy film nagyon jól sikerült, nem érdemes már hozzányúlni. Nem szabad neki második részt csinálni, hagyni kell, hogy éveken át tündökölhessen saját fényében. Ezt a hosszú évekig dédelgetett ideámat tiporta porba a Kingsman második része, Az aranykör.             A történet fonalát egy évvel később vesszük fel, amikor is Töki (Taron Egerton), már kinevelt úriemberként szembenéz egy elutasított Kingsmannal, Charlie-val ( Edward Holcroft). Ez körülbelül a film első 10 perce, mégis tocsogott az izgalomtól, a látványos erőszaktól, és a néhol már kellemetlen animációktól. Mert azért azt tisztázzuk, hogy nem emberfeletti képességekkel bíró szuperhősökről szól a film, hanem egyszerű földi halandókról, akik remek kiképzést kaptak egy szabó üzletben.             A film következő hatalmas csavara, hogy a főszereplő hazaér kedveséhez. Ebben semmi me...