Élet a sorozatok világában
Ez a szociális életem. 3x8 óra meló után sorozatnézés. Olyankor azt hiszem, hogy élek.
Aztán rájövök, hogy ez nem is az én életem. Színésznő vagyok egy pesti színházban, sebész Seattleban, a barátaimmal élek New Yorkban, és az igazit keresem.
És élvezem. Jó így. Minden este más vagyok. Mások a barátaim, az anyagi keretem, az életkedvem, a motivációm.
Olyankor elhiszem, hogy még lehet máshogy. Olyankor elfelejtek mindent. Az igazi anyagi helyzetem, az igazi életkedvem, az igazi motivációm. Olyankor egy másik életet élek. Olyankor beleringatom magam egy írók által megalkotott valóságba. Egy álomvilágba. Ahol minden jó, és minden szép. Ahol a veszekedés vége, nem bujkálás és ajtó csapkodás, hanem összeölelkőzés. Ahol nincs honvágy, de ha mégis van, seperc alatt orvosolható. Ahol nem hogy fogyókúra nincs, de még edzeni se járnak, mégis bomba alakjuk van. Ahol a szerelemre nem kell várni, mert csak úgy jön. És jön, és jön, és jön. És a szerelmi bánat egy doboz fagyival orvosolható. És mindig van ember, akihez lehet fordulni. Mindig van valaki, aki bármilyen helyzetben átugrik. Csak taxiba vágja magát, és ott is van.
És ez így jó. Így kell lennie. Aztán amikor vége van, akkor csak ülök magamba roskadva az ágy szélén, és azon gondolkozom, hogy egy életnek vége.
Aztán felállok a magamba roskadásból, görgetek egyet a laptopon, és keresek egy újat...
Aztán rájövök, hogy ez nem is az én életem. Színésznő vagyok egy pesti színházban, sebész Seattleban, a barátaimmal élek New Yorkban, és az igazit keresem.
És élvezem. Jó így. Minden este más vagyok. Mások a barátaim, az anyagi keretem, az életkedvem, a motivációm.
Olyankor elhiszem, hogy még lehet máshogy. Olyankor elfelejtek mindent. Az igazi anyagi helyzetem, az igazi életkedvem, az igazi motivációm. Olyankor egy másik életet élek. Olyankor beleringatom magam egy írók által megalkotott valóságba. Egy álomvilágba. Ahol minden jó, és minden szép. Ahol a veszekedés vége, nem bujkálás és ajtó csapkodás, hanem összeölelkőzés. Ahol nincs honvágy, de ha mégis van, seperc alatt orvosolható. Ahol nem hogy fogyókúra nincs, de még edzeni se járnak, mégis bomba alakjuk van. Ahol a szerelemre nem kell várni, mert csak úgy jön. És jön, és jön, és jön. És a szerelmi bánat egy doboz fagyival orvosolható. És mindig van ember, akihez lehet fordulni. Mindig van valaki, aki bármilyen helyzetben átugrik. Csak taxiba vágja magát, és ott is van.
És ez így jó. Így kell lennie. Aztán amikor vége van, akkor csak ülök magamba roskadva az ágy szélén, és azon gondolkozom, hogy egy életnek vége.
Aztán felállok a magamba roskadásból, görgetek egyet a laptopon, és keresek egy újat...
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése