Hé, Valentin!
Hé, Valentin!
Azt szeretném, ha kicsit kilépnél a sötétből, igen, ide épp elém,
Na, gyerünk, még egy lépés felém, csak hogy szemtől szemben álljunk. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Tedd meg, hogy most nem párokat adsz össze, vagy nyálas szíveket adsz el
Hanem, rám nézel, ez az, arc fel,
És végre beszélünk, mint férfi, a nővel. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Tudom, hogy sokan utálnak, hiába hát a bánat,
Mert bánat vagy amúgy néha napján. Mondjuk épp a sajátodon, ha az ember épp egyedül van,
Ezért is utálnak annyian. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Most mégis vallomással tartozom,
A szívemet két kézzel markolom, de Isten látja lelkem, akkor is elmondom:
szeretlek. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Ez nem olyan fajta szerelmi vallomás, ami olyan, mint a hallomás, egyiken be, másikon ki, mint egy jó prosti a hotel szobákban,
ez igaz, valódi, makulátlan.
Higgy nekem! Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Rá kellett jönnöm, hogy annyi energiát ölnöm, a te utálásodba annyira felesleges, mint kacsintani egy soros vicc után, mert ugyebár bármire is használod a kifejezést, kiforgatják. Te is. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Elértem abba a korba, amikor nem az érzelem lök majd porba, amikor rá kell jönnöm, hogy a magányom miatt nem téged kell utáljalak
Hogy minden baklövésemért nem lehet, hogy okoljalak. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Az az igazság, hogy végre ráébredtem egy fontos tényre,
Nem vágyom egy másik lényre, csak azért, hogy 152 insta storyban posztolhassam, hogy milyen boldog vagyok a napodon. Ha amúgy Te csak erre az alkalomra felhúzott ideális, szép ruha vagy. Te kis szemtelen.
És tudod Valentin, a legfontosabb, hogy végre elfogadtam azt, hogy a létezésed, igazából pozitív,
Hogy amit, te egy év alatt leírsz, egy olyan ív, amely fakóvá zuhan február végére, ezzel rálépve egy olyan kés élére, amin lehet, hogy más azt hiszi, hogy táncol, de igazából te fütyülsz. Te kis szemtelen.
Azt szeretném, ha kicsit kilépnél a sötétből, igen, ide épp elém,
Na, gyerünk, még egy lépés felém, csak hogy szemtől szemben álljunk. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Tedd meg, hogy most nem párokat adsz össze, vagy nyálas szíveket adsz el
Hanem, rám nézel, ez az, arc fel,
És végre beszélünk, mint férfi, a nővel. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Tudom, hogy sokan utálnak, hiába hát a bánat,
Mert bánat vagy amúgy néha napján. Mondjuk épp a sajátodon, ha az ember épp egyedül van,
Ezért is utálnak annyian. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Most mégis vallomással tartozom,
A szívemet két kézzel markolom, de Isten látja lelkem, akkor is elmondom:
szeretlek. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Ez nem olyan fajta szerelmi vallomás, ami olyan, mint a hallomás, egyiken be, másikon ki, mint egy jó prosti a hotel szobákban,
ez igaz, valódi, makulátlan.
Higgy nekem! Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Rá kellett jönnöm, hogy annyi energiát ölnöm, a te utálásodba annyira felesleges, mint kacsintani egy soros vicc után, mert ugyebár bármire is használod a kifejezést, kiforgatják. Te is. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Elértem abba a korba, amikor nem az érzelem lök majd porba, amikor rá kell jönnöm, hogy a magányom miatt nem téged kell utáljalak
Hogy minden baklövésemért nem lehet, hogy okoljalak. Te kis szemtelen.
Hé, Valentin!
Az az igazság, hogy végre ráébredtem egy fontos tényre,
Nem vágyom egy másik lényre, csak azért, hogy 152 insta storyban posztolhassam, hogy milyen boldog vagyok a napodon. Ha amúgy Te csak erre az alkalomra felhúzott ideális, szép ruha vagy. Te kis szemtelen.
És tudod Valentin, a legfontosabb, hogy végre elfogadtam azt, hogy a létezésed, igazából pozitív,
Hogy amit, te egy év alatt leírsz, egy olyan ív, amely fakóvá zuhan február végére, ezzel rálépve egy olyan kés élére, amin lehet, hogy más azt hiszi, hogy táncol, de igazából te fütyülsz. Te kis szemtelen.
K.
A kép forrása: giphy
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése