Bámulás

A bámulás igazából, ha jobban belegondolunk frankón egy tevékenység. Időt vesz igénybe, még akkor is, ha az ember rendkívül bénán néz ki közben. Időt, amit egy másik személyre fordítasz. Valakire, akit a szemeddel ismersz meg.

Hosszú időt töltesz el a hajánál, elveszel a szemében, és belebújnál a kis gödröcskébe a szája mellett. A szeplőit figyeled, a fogait, amik nem tökéletesek, de valahogy mégis tetszenek neked.
Aztán átcsúszik a tekinteted a testére, és minden gátlás nélkül legelteted a szemed. Minden porcikáját pontról pontra kielemzed. A karjai, a melle, a hasa, a férfiassága, a lábai.
Aztán egyszer csak rájössz, hogy egy csomó idő eltelt, te tök hülyén nézel ki, és amúgy is bámulsz...

Ilyenkor elkapod a tekinteted, aztán meg eszedbe jut, hogy nézni nem illegális, miért ne folytathatnád?! És kezded elölről. És újra, és újra, és újra, és már majd kiguvad a szemed. De csak bámulsz. Mert a bámulás igazából frankón egy tevékenység.


K.




A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik