Leválás és elválás

A leválást és az elválást csak egy kis felcserélt igekötő különbözteti meg egymástól. Mégsem fájdalmasabb egyik a másiktól.
Leválni valamiről, vagy valakiről lehet, akin rajta vagy. Ténylegesen fizikai értelemben. Éppen ezért ez általában tényleges fizikai fájdalommal jár. Bár, ha jobban belegondolunk, sokszor az elválás is.

Elválni lehet szépen, lehet rondán, de soha nem lehet fájdalom nélkül. Olyan ez, mint amikor otthon hagyod az esernyődet, és elkezd szakadni az eső. Rájössz, hogy ez volt életed egyik legrosszabb döntése. De még sincs veled az esernyő, te meg csak bőrig ázol az utadon, és közben azon gondolkozol, hogy megint rosszul döntöttél.

Pedig igazán betehetted volna az esernyőt a táskába reggel, pedig még talán eszedbe is jutott, de aztán totálisan elfelejtetted. Belefeledkeztél. Elváltál tőle. Nem a saját döntésed alapján, csak úgy megtörtént. És a vége ugyanaz: bőrig ázol.

Bőrig ázni pedig egy elválás után is lehet. Tudjátok vannak azok a mesék, amikben egy felhő üldözi a hősünket, és csak felette esik az eső. Na pontosan ezt érzem én is. Csak rám esőcseppek helyett a gondolataim és az érzéseim zuhannak. Vannak olyanok, amik csak szépen lassan végig folynak a szemüvegemen, és vannak olyanok is, tudjátok, azok az idegesítőek, amik beesnek a nyakadba, és nem tudsz velük mit kezdeni.

Na így érzem magam. Elválva, leválva, érzésesőben.

K.


A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

10 dolog, amit mindenképp meg akarok csinálni, mielőtt betöltöm a 30-at!