Te voltál a rendszer

Átragasztottad rám a szeleburdiságot, vagy a szétszórságot, vagy igazából nevezzük bárminek. Ami azért vicces, mert már nem kellene, hogy átragassz rám bármit is. Rendszerint elfelejtem bevenni a gyógyszeremet, mert eltűnt a rendszer. Te voltál a rendszer.

Mert ameddig melletted voltam, mindenre figyeltem: hogy hová teszed le a kulcsod, hogy milyen címlettel fizetsz a boltban, vagy hogy melyik zsebedbe dugod a szemüveged. Hogy, amikor te a szétszórtságodban keresed, én csak lazán odalökhessem hová tökítetted el. Akkor én voltam a rendszer.

Amikor viszont hazaértünk, és én a kényelmetlen farmerből a pizsamámba bújtam, te váltál rendszerré. Emlékeztettél a töltőre, vizet és zsepit hoztál éjszakára, és rám szóltál, hogy vegyem be a gyógyszert. Sőt kicsit még aggódtál is, hogy milyen hatása lesz az antihisztamin-alkohol kombónak. Nyilván semmi bajom nem lett, de ott, akkor, a rendszerben jól esett a féltés.

De ez elmúlt. A féltés, a jóleső érzés, és a rendszer is. A szétszórtság maradt csak. De az már olyan méreteket ölt, hogy szavak sincsenek rá. Csak ez az egy: szeleburdi.

K.



A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik