Életem filmje

Tegnap egy nagyon rossz arcú fiú állt meg velem szemben a villamos megállóban. Kapucnit viselt, a szájában egy félig égő cigi lógott, és egyenesen rám meredt. Éjfél már majdnem elmúlt, ilyenkor az ember már semmi jót nem remél.

Ott állt, farkasszemet nézve velem, és nekem az futott végig az agyamon, hogyha most előránt egy pisztolyt és lelő, vajon mi lesz a búcsúfilmemben.

Vajon mi történik abban a pár percben? Belassul a kép?  Látom magamat kívülről? Segítene rajtam valaki?
Tényleg lenne film? Mi lenne benne? A hibáim hadserege lenne, vagy csak a legszebb pillanataim kerülnének elő? Az elfogyasztott fiúk benne lesznek? Az elvétett mondatok? A pillanatok, amikor teljesen magányos voltam, hiába voltak körülöttem százan?
A boldog perceim, vagy a fájdalmas pillanataim lennének túlsúlyban?

És mi lenne a konkluzió? Hova kerülnék? A menny vagy a pokol várna?
Ki állítana elő? Mit olvasnának a fejemre? Vajon sírnék, vagy erősen tűrném a hibáimat?

És amikor, mindez végig futott az agyamon, észrevettem, hogy a fiú mellém ért. Még mindig fixíroz. Itt a vég! - jutott eszembe, majd nagy levegőt vettem, jelezve, hogy készen állok.
Ekkor fogta magát, és sarkon fordult.

Nem haltam meg. És továbbra se tudom, milyen lenne életem filmje...

K.


A kép forrása: freepik.com

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik