Ne írjak Róla

Azt kérte soha ne írjak Róla. Ami azért vicces, mert amióta nincs, azóta csak róla írok. Belém ragadt a sok szép gondolat.

Amikor az előzővel voltam együtt, rengeteget írtam: verseket, bejegyzéseket, novellákat, mindent. Minden a szerelemről, és róla szólt. De amint bejött Ő a képe, nem írtam ezekről az érzésekről. Nem írtam Róla. Sokkal inkább megéltem azt, amit az előzőnél leírtam.

És most, hogy már nincs, kénytelen vagyok kiírni azt, ami bennem maradt. Mert már nincs akivel megosszam. És, hogyha bennem marad, felőröl. Felőröl és nem marad belőlem semmi, csak egy szépen gravírozott Kosztercsi toll, a laptopom, és a félig leírt gondolataim.

És tudom, hogy béna, és tudom, hogy már sok, és tudom, hogy unalmas, mindent tudok. Higgyétek el, hogy én is unom saját magamat, de egyszerűen az a fájdalom, az a visszatérő, szúró érzés... Amikor legszívesebben összegörnyednék egy sötét sarokban, és csak üvöltenék, ahogy a torkomon kifér. De nem teszem.

Helyette írok. Róla. Pedig annak idején megkért, hogy soha ne írjak Róla.

K.


A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán


Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

10 dolog, amit mindenképp meg akarok csinálni, mielőtt betöltöm a 30-at!