emlékek

Egy szakításban - bármennyi idő is teljen el - az emlékek a legrosszabbak. Például, amikor pörgeted a hírfolyamot, és eléd kerül egy olyan tartalom, amit legszívesebben azonnal továbbküldenél a voltnak. Abban a pillanatban, nem tudsz védekezni. Az agyadat elöntik a képek. A szemét látod, a grimaszt, amit akkor vágott, mikor arról beszéltetek. Szinte az illatot is érzed, hallod a zenét, ami akkor szólt, és elveszel.

Véged. Mert ez a folyamat újra és újra megismétlődik. Egy ember, egy kaja, egy pillanat, egy zene, egy érzés, egy illat, egy mondat, egy sztár, egy videó, egy minta. Mindenben ott van. Mindenhonnan szamárfület mutat, és jól mulat: Te húztad a rövidebbet!

Te vagy az, aki ezek miatt még mindig szenved. Te vagy az, aki képtelen továbblépni, még akkor is, ha azt hiszed, ez már rég megtörtént.

De magadnak is hazudsz. Vagyis a szíved hazudik az agyadnak. Bólogatva helyesel, hogy persze, már vége, elengedtem, nem érdekel, az agy megnyugszik, és az ilyen pillanatokban védtelen marad. Kiszolgáltatott szegény pára, és egy idő után feladja az ellenállást. Nem tehet mást. Eddig bírta, és egy percig sem hibáztathatod. Mert ez is Te vagy. Ha tetszik, ha nem. És tudom, hogy nem....

K.


A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik