Kop-kop-kop.
A közhely szerint az egyedüllét és a magány nem ugyanaz.
Mert ugye a közhelyek állítólag attól közhelyek, hogy elég magas az igazságtartalmuk. Állítólag.
Mert az én esetemben tök máshogy van. Ami azért izgis, mert én főleg akkor vagyok magányos, ha egyedül vagyok.
Meg akkor is, ha esik. Utálom ha esik.
Kop-kop-kop. Az eső egyfolytában kopog a bukóablakon. Idegesítő, és ronda is. És béna.
Az eső béna. Az esőben egyedül lenni pedig még bénább. Ilyenkor az embernek úgy igazán élni sincs kedve. És semmihez. Csak fekszem a meleg ágyban bebugyolálva, mint egy selyemhernyó, pörgetem a sorozatokat, és nem gondolkodom.
Aztán ha egy rész véget ér, ha egy kis csönd száll a szobára, indul a kattogás. Nem csak az esőcseppek kopognak az ablakon, hanem a gondolataim is kopognak a koponyámban.
Kop-kop-kop. Gondolat egy, gondolat kettő, gondolat három. Idegesítő és ronda is. És béna.
A sorozat is béna. Annyira nem realisztikus. Mindenki boldog, szép, okos, és bármennyi problémájuk is van, a végén nyilván minden megoldódik. Mindenki összejön mindenkivel. Mindenkinek makulátlan a bőre. Mindenki révbe ér, eléri a célját.
Eljutok odáig, hogy amint valaki egy kicsit is negbicsaklik az életében örülök! És olyankor egy rosszindulatú dögnek érzem magam. És kopognak az érzelmeim a szívemben.
Kop-kop-kop. Ilyen érzelem, olyan érzelem, amolyan érzelem. Idegesítő és ronda is. És béna.
Mert ugye a közhelyek állítólag attól közhelyek, hogy elég magas az igazságtartalmuk. Állítólag.
Mert az én esetemben tök máshogy van. Ami azért izgis, mert én főleg akkor vagyok magányos, ha egyedül vagyok.
Meg akkor is, ha esik. Utálom ha esik.
Kop-kop-kop. Az eső egyfolytában kopog a bukóablakon. Idegesítő, és ronda is. És béna.
Az eső béna. Az esőben egyedül lenni pedig még bénább. Ilyenkor az embernek úgy igazán élni sincs kedve. És semmihez. Csak fekszem a meleg ágyban bebugyolálva, mint egy selyemhernyó, pörgetem a sorozatokat, és nem gondolkodom.
Aztán ha egy rész véget ér, ha egy kis csönd száll a szobára, indul a kattogás. Nem csak az esőcseppek kopognak az ablakon, hanem a gondolataim is kopognak a koponyámban.
Kop-kop-kop. Gondolat egy, gondolat kettő, gondolat három. Idegesítő és ronda is. És béna.
A sorozat is béna. Annyira nem realisztikus. Mindenki boldog, szép, okos, és bármennyi problémájuk is van, a végén nyilván minden megoldódik. Mindenki összejön mindenkivel. Mindenkinek makulátlan a bőre. Mindenki révbe ér, eléri a célját.
Eljutok odáig, hogy amint valaki egy kicsit is negbicsaklik az életében örülök! És olyankor egy rosszindulatú dögnek érzem magam. És kopognak az érzelmeim a szívemben.
Kop-kop-kop. Ilyen érzelem, olyan érzelem, amolyan érzelem. Idegesítő és ronda is. És béna.
K.
A kép forrása: Marton Balázs
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése