Van-e új a Tinder nap alatt?

Nemrég azt olvastam valahol, hogy a Tinder ragyogó napja leáldozott. Ha emlékeztek, én annak idején azért regisztráltam, hogy képet kapjak - és nektek is adjak- erről az egészről. Aztán nyilván beszippantott, és ott ragadtam. Teltek-múltak a napok, néha meg is feledkeztem róla, néha pedig teljesen beszippantott.



Viszont egy ideje mintha megváltozott volna ez az egész... A fiúk egyre csúnyábbak (már bocsánat), vagy csak és kizárólag szexelni akarnak, vagy egyáltalán fogalmuk sincs mit akarnak.
Létezne tehát, hogy a Tinder- tó összes halát kifogták? És ha igen, én miért nem vagyok közte? De milyen egyáltalán egy Tinderes kapcsolat?

Hogy válaszokat kapjak, elővettem a barátaimat, és megkérdeztem őket a Tinderrel kapcsolatos élményeikről.

Sz. barátnőm minél előbb szereti randira terelni a beszélgetést, de, hogy őszinte legyek, az utóbbi időben ő sincs elragadtatva. "Egyre gyengébb a felhozatal..."-mondta elkeseredve.

I. barátnőm mesélte, hogy neki összejött a Tinder-álom: szerelem lett az ismerkedésből:
"Olyan idilli volt az egész. Amennyire ez egy randi-appon az lehet. Match-eltünk, aztán egy hétig beszéltünk, majd találkoztunk, és újra találkoztunk, és újra és újra. Ráfüggtem. Tökéletes volt. Egészen addig, míg észre nem vettem, hogy nem törölte az alkalmazást. Egyszer kérdeztem tőle, de csak viccből, hogy azon keresi a harmadikat a kapcsolatunkba? Ezen Ő úgy túlkapta, hogy rájöttem, komolyan gondolta. Én meg szakítottam... Azóta nem Tindereztem."

És ezen sztori kapcsán kanyarodjunk vissza ahhoz, hogy mi van azokkal az "aranyhalakkal", akiket visszadobnak a Tinder-tóba? Vajon új kívánságokat teljesítenek, vagy kiégve kapkodnak levegőért a felszínen? És honnan lehet egy ilyet felismerni?



"Már harmadjára találok vissza a Tinderhez - meséli M. szomorúan - én eskü mindig azt hiszem, hogy ez már a megfelelő lány. Aztán látod, mindig itt kötök ki..."
Amikor azt kérdezem, de mi lehet a baj, csak vonogatja a vállát - közben persze pörög az app - "hülye p*csa az összes!"

Aznap este még nem is gondolom át ezeket, majd csak másnap, amikor leülök megírni ezt az egészet. Az fut végig az agyamon, hogy nem az applikációval van baj, hanem velünk, emberekkel. Ugyanaz a bajunk, mint, amikor még a valóságban ismerkedtünk: a férfiak hülye f*szok, a nők meg kényes p*csák.
Szóval egy biztos... Ameddig a sztereotípia marad, addig a szingliség is...That's all folks!

Kosztercsi

A kép magánarchívumból való.

Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon


Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán

Megjegyzések

  1. Kedves Csilla! A "fiúk egyre csúnyábbak (már bocsánat), vagy csak és kizárólag szexelni akarnak, vagy egyáltalán fogalmuk sincs mit akarnak." mondatodra szeretnék reagálni. A fiúk egyre csúnyábbak: Ez nézőpont kérdése. Kérdés az, neked mit jelent a csúnya? A korodbeli "nőknek" sajnos már van egy olyan elvárásuk, amit néhány férfinak vagy lehetetlen, vagy nem is akarnak teljesíteni. De vajon mit is nevezünk csúnyának? Akinek nem tökéletes a bőre? Aki nem divatos szemüveget hord? vagy aki éppen nem úgy viseli a haját, ahogy azt a divat megkívánja? Nos, szerintem nem. Szerintem csúnya ember az, akinek csúnya a lelke. Nade mi a helyzet a lányokkal? A lányok 90%-a ugyanúgy öltözik, ugyanazok a szokásaik, kihasználják azokat a fajta fiúkat, akik őszinték velük. Tehát a férfiaknál egyre gyengébb a felhozatal? Lehet, hogy rossz helyen keresgélsz/keresgéltek. A lányok nem látják meg manapság azt, ami a szemük előtt van. Visszatérve a fiúkra..Nektek lányoknak, olyan fiú kell, aki mindennap elegáns, nincsennek hibái,gazdag, agyoniskolázott? Vagy nektek mégis mit jelent az hogy "gyenge a felhozatal"? Rengeteg lány a felhők felett jár. Annyira keresik a tökéletességet, hogy nem veszik észre, ők sem azok. Senki sem tökéletes. Szerintem ez amit most ide leírtál, nagyban átgondolatlan volt. Legalábbis ez a pár sor biztosan. Remélem a lényeget sikerült kivenned, ebből a pár sorból.

    VálaszTörlés
  2. 23 évesen az ember eljut egy olyan szintre, amikor már lassan nem talál olyan teret, ahol még nem keresett volna.
    Ha rendszeres olvasója vagy a blogomnak, esetleg a Facebook oldalamat is követed, tudod, hogy nem vagyok a fent leírt lány, és nem az általad körülírt fiú az ideálom.
    De igazat adok neked. A generációnk (vagy inkább az utánunk következő) tényleg nagyon hasonló, már-már ugyanolyan. De én -velük ellentétben- nem a tökéletességet keresem, csak valakit, akivel együtt lehetünk boldogok. (És igen, nem egy hátrány, ha szép a pofija!)
    Remélem a lényeget sikerült kivenned ebből a pár sorból.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Facebook

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A 15 legszörnyűbb csajozós szöveg

Viszketés, avagy agymenés 5 pontban

Prosti pingvinek és társaik