Más bőrébe bújva...
A farsang gyerekkorom óta az egyik kedvenc rendezvényem. Mindig is imádtam valaki más bőrébe bújni. Soha nem öltöztem királylánynak. Mindig kutya, bohóc, kártyalap, vagy valami hasonló kreatív dolog voltam (Anyáék örömére, mert akkoriban bizony még ők készítették a jelmezeket).
Arról, hogy milyen valaki másnak kiadni magam már írtam. De az, hogy egyetlen napra elhinni, hogy én igenis egy kis panda vagyok, vagy Bambi, esetleg egy Eperke, az nagyon felszabadító érzés.
A Szösz Farsang eseményén, ahol a ma posztolt fotó is készült, minden évben megjelenik egy fiú. A fiú látássérült, mégis minden évben a kutyusával együtt valami kreatívnak öltözik. Idén például épp kalóz volt, felemás színű szemmel, hosszú fekete parókával, kendővel a fején, a testén csupa "tetoválással". Zseniális jelmez volt. Mégis voltam olyan gyarló, hogy nem a "kölcsön bőrt", hanem az embert néztem. Azon járt az eszem, hogy milyen bátor ez a fiú! Hogy milyen nagyszerű ember, hogy képes az életet erről az oldaláról nézni. Hogy képes nevetni azon, amin a legtöbben sajnálkoznak,
és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy miért is akarunk más bőrébe bújni, amikor már kaptunk egyet, amivel csak meg kell tanulnunk jól bánni...
Arról, hogy milyen valaki másnak kiadni magam már írtam. De az, hogy egyetlen napra elhinni, hogy én igenis egy kis panda vagyok, vagy Bambi, esetleg egy Eperke, az nagyon felszabadító érzés.
A Szösz Farsang eseményén, ahol a ma posztolt fotó is készült, minden évben megjelenik egy fiú. A fiú látássérült, mégis minden évben a kutyusával együtt valami kreatívnak öltözik. Idén például épp kalóz volt, felemás színű szemmel, hosszú fekete parókával, kendővel a fején, a testén csupa "tetoválással". Zseniális jelmez volt. Mégis voltam olyan gyarló, hogy nem a "kölcsön bőrt", hanem az embert néztem. Azon járt az eszem, hogy milyen bátor ez a fiú! Hogy milyen nagyszerű ember, hogy képes az életet erről az oldaláról nézni. Hogy képes nevetni azon, amin a legtöbben sajnálkoznak,
és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy miért is akarunk más bőrébe bújni, amikor már kaptunk egyet, amivel csak meg kell tanulnunk jól bánni...
K.
A kép magánarchívumból való.
Amúgy követsz már Facebookon? Nem? Kattints ide, hogy nyomon kövesd a mindennapjaimat → Kosztercsi a Facebookon
Instagramon pedig olyan tartalmakat is láthatsz, amik az oldalra nem kerülnek fel → Kosztercsi az Instán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése